Ábris-tigris kalandjai: Zorán születésének története

December 15-én hajnalban erős fájásokra ébredtem… Na jó, csak vicceltem… 2 császár után fel sem merült, hogy természetes úton szüljek, meg én amúgy is mereven elzárkózom attól, hogy belőlem onnan egy másik élőlény kibújjon. Szóval progi csiszi-csaszi, nincs is annál jobb. Dokim mondta, hogy bökjek rá egy szimpatikus napra a dec. 19-i héten. Ennek megfelelően kiválasztottam a 16-át, mert az olyan széééép (16.12.16). Ábris születési dátuma (10.10.10) után van egyfajta beakadásom a témában. Dokim úgy gondolta, hogy az túl korai. Jó, akkor legyen a 20-dika, karácsonyra pont beesünk, kis szerencsével még a Jézuska előtt. Abban a nyugodt hitben voltam, hogy a kettőnk megállapodása elegendő – sajnos azonban mindenki újgyereket kért a fa alá a gólyától, így vad könyöklés ment minden decemberi napon a programozott időpontokért. Teljes teltház volt a műtőben minden napra, örültünk, hogy 15-ére sikerült beimádkozni magunkat. Ez 39+5 volt, a többiek 40+6-ra születtek. Közben persze drukkoltam, hogy induljon el magától, de hát esze ágában sem volt. 9-dike volt az utolsó munkanapom, úgy terveztem lesz még egy hetem kényelmesen rákészülni a dologra, így viszont maradt 3 napom nettó, szóval turbó üzemmódban lenyomattam a maradék elintéznivalókat. Mivel vagy 1000 dolgot kellett egy nap elintézzek, az utolsó napok meglehetősen intenzívvé sikeredtek.

Dec.9-én még céges kari partyra mentem

Végül minden meglett és december 15-én tökéletes toalettel megjelentem a Sote 2. számú nőgyógyászati klinikán, hogy végre találkozzak a 9 hónapja bennem fejlődő szőke herceggel. Elegáns dolog ez a programozott császármetszés: semmi vér, semmi magzatvíz folyás, semmi fájás, az ember besétál vidáman, jókedvűen, nem kínozzák sok vizsgálattal – klassz. Miután felvették az adataimat és vért vettek (alacsony volt a trombocita számom és ha nagyon leesett volna altatnak spinális helyett), át kellett öltözni hálóingbe és ráraktak a kotyogóra (magzati szívhang vizsgáló). Berakták a branült, ami komolyan a legkellemetlenebb része volt az egész műtétnek. Ilyen kétbalkezeseket még nem láttam. Eléggé tele volt a vajúdó. Voltak programosok, meg olyanok is, akikre nemrég mondták ki az „ítéletet” (elég könnyen megy ez errefelé…), illetve 2 szerencsétlen fájásokkal küzdött. Állati hülyén van ez kitalálva: nagyon nehéz lehet motiváltnak maradni, amikor melletted a másikat betolják a műtőbe és félóra múlva boldogan babázik… Kicsit sétafikáltunk apával, kérdezték tőle, hogy be akar-e jönni a műtőbe. Erre nem számítottunk mert idáig nem lehetett. Láttam rajta, hogy kicsit meg is illetődött, innentől kezdve idegesebb lett mint én. Beszereztük a császár-jelmezt, beöltözött. Mikor megjött a dokim kérdezte, hogy a kutyát nem akarjuk-e behozni… Fényképezőt is lehetett bevinni.

Azt hittem csak késő délután kerülünk sorra, de nagyon pörgették az eseményeket, 12 után kicsivel, pár adag infúzió és az undi savlekötő legurítása után végre felfekhettem a csodajárgányra. A műtőben most is, mint eddig mindig nagyon kedves csapat jött össze, mindenki bemutatkozott, elmondták mi fog történni, aztán elérzéstelenítettek, paraván fel és indult a buli. A hegem olyan kemény volt, hogy belecsorbult a szike, alig bírták felvágni. A belső hegem viszont jó állapotban volt és nincs sok összenövés szerencsére. Volt egy miómám fúúúúj, amitől szerencsére megszabadítottak – két legyet egy csapásra. Műtét közben kellemesen elcsacsogtunk, a paraván mögül elhangzott, hogy Orbán Viktor a legnagyobb politikus – nem lehetek olyan kiszolgáltatott helyzetben, hogy emellett szó nélkül elmenjek, így beszóltam, hogy spinális érzéstelenítés ide vagy oda, mindjárt rúgok egyet… 12.32-kor kiemelték „a gyermeket”. Nagy volt a boldogság, ilyenkor egyből odahozzák egy puszira anyának, majd kiviszik megtörölgetni, lemérni, apa még nyiszálhat egyet a kölcsökzsinóron csak a feeling kedvéért, majd odaadják apukának egy pólyában.

Engem még összestoppoltak, majd hely híján nem az őrzőbe toltak, hanem vissza a vajúdóba. Megkaptuk egy órára a babát, nézegettük, ismerkedtünk, cicire raktam – tök jól elkapta a fonalat azonnal!

Ezután baba fel az újszülöttosztályra, apa pedig Milos karácsonyi ünnepségére. Hamar eltelt a maradék 5 óra, fel kellett kelni, katéter ki, összecuccol, kerekesszékbe be és feltoltak a gyermekágyra. 5 ágyas szobába kerültem, mert nem volt külön kívánságom (meg nem fizettem ezért extrán…). Egyből elvánszorogtam Zoránért, hogy kicsit barátkozzunk. Olyan furcsa, amikor az ember böngészi a névtáblákat, hogy megtalálja a saját gyerekét. Pingu bejött az ünnepség után a nagyokkal, hogy megnézhessék ők is az új tesót. Hihetetlen lelkesedéssel fogadták, főleg Ábriska volt várakozáson felül lelkes. Nagyon édesek voltak.

A kórházi napok jól teltek. Érdekes, hogy az ember az elsőnél élvezi a kórházat, minden annyira új, izgalmas. A másodiknál halálra unja, várja itthon a család, menne haza mielőbb. A harmadiknál meg tudja, hogy soha ilyen nyugiban nem lesz a babával, nem lesz lehetőség ennyit pihenni, mint itt. Pihenésről persze szó sem volt, mert habár az ötös szobában a babák aludtak, de az anyukák is, és ez nem járt minden hanghatás nélkül… De hát a kórház sose arról szól, hogy kialszom magam. Ettől eltekintve kellemes szobatársaim voltak, mikor ébren voltak jól elbeszélgettünk. Vasárnap a 3 fiú együtt jött be értünk, hogy hazaszállítsanak minket. Zorán hozza a klasszikus eszik-alszik újszülött mintát és le is lehet tenni! Számomra ez Milos után fantasztikus, ő ugyanis 7 hónapig csak az én karomban volt el és ott is csak akkor, ha közben sétáltam vele, meg persze cicin, de amint kiesett a szájából már ébredt is.

Mostanra Zorán kezd kicsit többet fent lenni, ma már 2 órát ébren volt. Este ölbe baba, mert fáj a kis hasa, de ha éppen nem, akkor minta gyerek. Éjjel általában jól alszunk, többször én ébresztem, mert durranok. 9 naposan megvolt az első utam egyedül a három gyerekkel, Zorán meg átesett a BKV-zás és plázázás tűzkeresztségén. Egész jól viseltük mindannyian. Szerencse, hogy pont 2 hétig itthon van mindenki, így van időnk összeszokni és a nagyok sem hurcolnak haza mindenféle fertőzést. Jó lenne kihúzni takony nélkül egy kis ideig.