Ábris-tigris kalandjai: Ábris-tigris 4 hónapos lett

Engedve a többoldalról érkező nemzetközi nyomásnak igyekszem bizonyos időközönként (2 hónapos periódust tűztem ki) hírt adni magunkról. Tegnap voltunk 4 hónaposak! Ehhez az éltes korhoz közel 7.5 kg és 68 cm társul. Többnyire 5-6 hónaposnak néznek, azt hiszem lassan le kell tagadjunk néhány hónapot, ha így haladunk.

Ábris-koma kiegyensúlyozott, nyugodt gyermek, igazi kis pasi. Esténként a szokásos fürcsi és kényeztetés után általában felrakott lábakkal pihen a kis luxusfoteljében, nézi a tv-t, miközben egészségeseket pukizik és/vagy rotyog, mint egy fazék bableves és/vagy büfizik. Tényleg csak egy jó pofa cici és egy zacsi chips hiányzik a kezéből. Esténként azért van egy kis nyűg: a Barátok közt szignál felcsendülésekor menetrendszerinti üvöltés következik. Eleinte azt hittem Barta Zsoltot nem szereti, de rájöttem, hogy valószínűleg Valter volt ellenszenves, mert mióta kiírták a sorozatból viszonylag nyugi van.

Megtestesült ártatlanság

A kendő amúgy Isten áldása! Amikor már apa- és anyarabszolgák mindent kipróbáltak, hogy lecsitítsák urukat és parancsolójukat, de semmi nem segít, akkor felkötöm... magam... de előtte a gyereket. Általában ez segít, de az előtte lévő idegtépő félórában Pingu rendszerint kijelenti, hogy nem lesz több kis dzsíálydzsó. (Bezzeg amikor szerelmeskedés van, akkor meg elolvad tőle.)

Dzsíálydzsó apa

A harmadik hónap betöltése után hirtelen nagyon kinyílt a világ, egész pofás kis csecsemő lett Ábris az addigi eszik-alszik rongybaba állapot után. Mára már elkezdett gurgulázni (kedvencem amikor azt mondja: grrrrr, FRAKK), mindent a szájába töm (múltkor majdnem egy egész textilpelenkát sikerült kihúznom belőle, szerintem már a gyomránál járt a vége), összehozza középre a kezét, hatalmasakat sikít, be nem áll a szája (viccesen mély és erős hangja van), nyelvet öltöget az apjára, elkezdett kunkorodva felülni és az új mutatvány a hasról hátra fordulás. Olyan cuki, ilyenkor mindig állatira meglepődik magán és aztán hatalmas brekivigyorral nyugtázza, hogy milyen ügyes volt. Általában leteszem hasra, aztán a nagy tökfilkó feje lehúzza az egyik irányba. Ha lerakom a hasára, olyan félkezes fekvőtámaszokat nyom, hogy a honvédségnél is megirigyelhetnék. Van egy kis fokozott izomtónusa, amelynek eredményképp baromi merev és olyan, mintha mindig vigyázzba állna, bár az apja szerint csak jólnevelt és tudja mi a rend. A merevség másik velejárója, hogy még mindig sokat vezényel, ezért míg más (normális) családokban a babát kiscsillagnak, tündérmanónak, drágaságomnak stb. becézik, nálunk kiérdemelte a Herbert von Karajan nevet (neves karmester, önéletrajza műveltségüket csiszolni kívánók számára itt).

Sok játéka van, egyik kedvenc a Borisztól kapott dubai teve (alvásnál megy a tevefül-böngyörgetés ezerrel) meg a zenélő forgó, de az nekem kicsit szívás, mert persze a legmenőbb kínai 2000 Ft-os változatot vettük, amely 2 percig megy egy felhúzással, így ha azt akarom, hogy csend legyen 2 percem van bármiféle hadművelet elvégzésére a követező felhúzásig. Van már ebből távirányítós elektronikus változat is (gondolom nem 2000 Ft-ért), jövőbeli szülőknek javasolnám ezt a beruházást, megéri. Elvileg „nyugtató” zenét játszik, és nagyon remélem, hogy ez a bébinek nyugtató, mert én speciel megőrülök tőle, olyan hamis.

Minden napra van valamilyen programunk. Ha igaz, hogy a gyerek rajtam lógva tanul a körülötte zajló dolgokból, akkor szerintem mi az ovit és az alsót kihagyjuk és egyből felsőtagozatba megyünk. Van olyan nap, amikor a gyerek a rácsoságyat még hírből sem ismeri. Egyik fórumtársam megjegyezte, hogy ha valaki benyögi, hogy ő milyen messze lakik, akkor az én agyamban felvillan a „challenge accepted” lámpácska és elzarándokolunk hozzá. Voltunk már több fórumos találkozón is, ahol Ábris a többi srácot maga mögé utasítva pofátlanul egyből ráröppent a legjobb csajra. Így van már kis barátnője. Még gyakoriak a kilengések más lányokkal, de remélem 2 éves korára „benő a feje lágya”. Egyelőre azonban úgy tűnik kihasználja, hogy ilyen piszkosul jóképű és mindenki odavan a csókos szájáért. Már több licit is érkezett rá, de 100 teve alatt nem adom!

Blankusszal

Fórumos találkozó

Néha szaranya funkcióban nyomom és ha nem megyünk sehova szegény gyerekemet kirakom szellőzni az erkélyre. Múltkor itt irogatok, hallok valami cincogást, gondolom beszélget a szomszéd. 5 perc után megnézem – hát nem torkaszakadtából üvölt szegény? Upszi...

Időközben felcsaptam mosható pelenka nagykövetnek. Egyik barátnőmhöz vittem mosható pelust bemutatásra és vicceskedve ügynök stílusban adtam elő a dolgot. A végén meg hozzátettem, hogy „és most ezt nálam 20% kedvezménnyel azonnal megvásárolhatjátok”. Annyira vicces volt, ahogya férj arcára látványosan rágfagyott a mosoly. Biztos ismeritek az „eddig szimpi volt ez a csaj, kár, hogy őt is behálózták” arckifejezést. Gyorsan felvilágosítottuk, hogy csak mókáztam, de nehéz volt visszanyernem a bizalmát.

Babylegs party Blankával és Barnabással, a kis pókkal

Voltunk amúgy Libero reklámfilm castingon is a mosható pelenkánkkal, de valamiért nem fedezett fel minket hálivúd. Ah, gyöngyöt a disznók elé…

Akár hiszitek, akár nem, Ábriska a maga 4 hónapjával néha úgy horkol, mint egy sertés. Múltkor a buszon az összes ember a környezetünkben rajtunk röhögött én meg csak vigyorogtam zavaromban, hogy „elnézést, elnézést, mindjárt leszállunk”.

A dokinéni-védőnő párosunk is nagyon vicces. Szerintem ki nem állhatják egymást. Dokinéni magyaráz, közben meg a védőnő a háta mögött kacsintgat rám, hogy ne is figyeljek rá, mert hülyeségeket beszél...

Külön issue a körömvágás. Mintha érezné, hogy közelítek a vágószerszámmal, vad kapálózásba kezd. Próbáltam már mindenféle technikát, ha a pelenkázóasztalon a lába néz felém akkor pipába feszíti, ha a feje, akkor meg spiccbe – trükkös a kiscsávó. Megfenyegettem, hogy nemsokára kilakkozom, olyan hosszú már, de nem hatódott meg. A sérót tekintve hetekig középkorú kopaszodó frizkóval nyomtuk (tudjátok, a szerzetes stílus), aztán tüsi lett, most meg már lelapulós, előre fésülős és van pingpong labda a feje hátulján. Hát nem egy Zsidró vágás…

Alvás téren még mindig jól nyomja a kisded. Van, hogy 23-tól 9-ig alszik egyhuzamban. Azért durva, hogy 10 órán keresztül nem kerülünk interaktív kapcsolatba (fényt eszik?). Ilyenkor számomra marad a ciciharakiri vagy a fejőgéppel való önkielégítés. Előfordult, hogy 5 óra után gondoltam megetetem, de ő inkább az öklét választotta. Hiába: el kell tudnunk fogadni, ha alulmaradunk a konkurenciával szemben. Néha persze az is elfordul, hogy a bimbi mellett szívja vadul és reklamál, ha nem jön a cucc. Sajnos már csak 2 hónap a fullszopi időszaka. Ha tehetném érettségiig szoptatnám – kinek van kedve félkrumplikat főzőcskézni, paszírozni, turmixolni, kihűteni, felmelegíteni, előrágni stb. hogy aztán az egész a pofámban, a ruháján, a széken vagy a plafonon landoljon?

Próbálok minél többet beszélni Ábris-tigrishez, hogy verbálisan fejlődjön a lelkem. Néha még az utcán is beszélgetek magammal – múltkor néztek is, hogy elment-e az eszem... Apukám kedvesen felhívta a figyelmemet, hogy mi, a silány verbális készletünkkel jobban tennénk, ha nem nagyon forszíroznánk a kommunikációt a gyerekkel, mert még eltanulja. Majd ő kezébe veszi az okítását. El is szavalta neki a múltkoriban a teljes repertoárját, Majakovskijtól Shakespeare-en át Tóth Árpádig.

Töpörödött tízéves

Elkezdtem mondókákkal büntetni a gyereket – sajnálattal konstatáltam, hogy jelenlegi agykapacitásom arra sem elég, hogy ezeket a halandzsákat befogadja – és apával komoly nézeteltérésünk támadt: szerinte a mondóka úgy van, hogy héc-héc katona… Már egy ideje gyomlálom a szóhasználatát, de úgy látom a mondókák területén új kihívásokkal kell szembesüljek (igen, degecről jöttem…:D).

Van új kedvenc mondatom az „anya, ez a gyerek éhes” és a „szerintem szomjas” után: „én is.... aztán ember lett belőlem”. A 3 pont kiváltható tetszőlegesen - ültem bébikompban, nem hordtam terpeszpelust, 2 hónaposan almát ettem keksszel, tápszer helyett tehéntejet kaptam higítva stb. Komolyan mondom, ennek a gyereknek az az egyetlen szerencséje, hogy ilyen körültekintő, a gyereknevelést todományos alapokra helyező személy koordinálja a fejlődését, mint amilyen én vagyok, különben már itt tolná a szafaládét meg lógathatná kifelé nézve a csülkeit a megakáros kenguru hordozóban.