Mi még mindig nagyon jól vagyunk, továbbra is fenntartom azon véleményemet, mely szerint a babázás a világ legjobb dolga (és most már isti-bizi nem a hormonok beszélnek belőlem). Minden napra van valami közös programunk, úgyhogy én néha már azoknak a napoknak örülök, amikor kettesben (vagy preferably apával hármasban) itthon lehetünk és nem megyünk sehova. Lefogadom, ezt még egyetlen kismamától sem hallottátok! Múltkor barátnőmmel akartunk egyeztetni egy találkozót, mire mondtam neki, hogy „várj, ide kell hoznom a határidőnaplómat”. Azt hitte szivatom…
Írtózatos ütemben növekszünk (én igyekszem visszafogni magam), Ábris 5700 g (plusz ruha – cipeléskor nem elhanyagolható tényező), tehát 2200 g körül pakolt fel keblemből az elmúlt röpke 2 hónap alatt. Ehhez mintegy 5 cm hossznövekedés is társul – a legtöbb 56-os bodyban olyan dekoltázsa van a gyereknek, hogy Antonio Banderas is megirigyelné, alul meg a patentos rész tangaként feszül a kis seggén. Képzeljétek, a fütyije is tök sokat nőtt, nem hiába mondta a doki az ultrahang alapján, hogy „apuka, nem mer majd levetkőzni a gyerek előtt” – a félreértések elkerülése végett ezt a kinyilatkoztatást nem Pingu megtekintése után tette!!! Táplálkozás fronton tehát gyermekem nem ismer tréfát: ha éhes, 30 másodperc alatt 200 decibelre gyorsul és kiordítja a medvét a barlangjából. Amúgy ha megkapja, amit kér, nagyon édes: előre köszön a cicinek, valahogy így: „höö-höö”.
 |
| A kis tigris |
Szóval táplálom szorgosan. Szerencsére van is miből (még tesómék babájának is jut a tejcsiből bőven): múltkor tornához készülvén teljesen magamon kívül kerültem, mikor a tükörben megpillantottam a pamelákat. Akkorák a lányok, hogy simán bebocsáltást nyernék a Való Világ villájába a „szilikon cicák” kategóriában. Azt hiszem a 90-60-90 két szélső értékével jelenleg nincs gond, csak nálam a középső 60 is 90 körül mozog… De már dolgozunk az ügyön – ezúton szeretnék köszönetet mondani Rubint Rékának és gyermekemnek, hogy egyre gyakrabban lehetővé teszik számomra, hogy heti 2-3x egy-egy órát testem feszesítésének szenteljek. Kell is, mivel az evés (főleg a nassolás) kedvenc hobbimmá vált. A gyümölcsöket sajnos erőltetni kell, de a Nutella pl. jól csúszik… Néha mondjuk, ha Prüntyike éhség riadót fúj közben, több körös a tornázós történet. Ilyenkor az az érzésem, hogy nem akarja, hogy anyjának jó segge legyen, inkább neki legyen nagy tokája. Néha megszivat azzal ,hogy gyűjti-gyűjti a tejet a szájában, aztán egyszerre visszaköpi az egészet – te jó ég: mi lesz itt, ha már spenótot fog enni???
 |
| Megpihenek |
Amikor itthon vagyunk sokat lógok az interneten és lelkesen fórumozom. Sokan lebeszéltek róla, hogy ez csak egymás beparáztatásáról szól. Szeretnék erre rácáfolni: igazán jó kis társaság gyűlt össze, 40 csaj, mindenki jó arc, elfogadó, kedves, bíztatjuk egymást, ha valakinek épp rosszabb napja van. Mindannyian fórum függők lettünk, egész nap megy a duma és jövő héten közös bandázás is lesz, ahol végre személyesen is megismerhetem virtuális barátnőimet és a hozzájuk tartozó kisdedeket. Na jó, be kell valljam, egyszer mi is benyeltünk egy „úristen, zöld a gyerek kakija és büdösebb a szokásosnál” internetes vírust, de aztán gyorsan figyelmeztettem magam, hogy „nehogy már meghülyülj”.
Apropó kaki, teljesen „beősanyásodtam”: mosható pelenkát használunk. Tisztára jó buli, ajánlom mindenkinek. Képzeljétek, én még a pelenkába rakható papírbetétet is kimosom, ha nem kakis. (Ezt Pingu szigorúan megtiltotta, úgyhogy csak suttyomban csinálom az első lebukásig.) Lelkes pelenka-nagykövet vált belőlem (nem jutalékért csinálom!). kb. 50.000 Ft-ot fektettem a pelenka bizniszbe – Pingu gratulált: szerinte más ennyi pénzt már arany rudakban tart. Ősanyásodás további jelei: ecettel öblítés, mosódiózás, kendőben hordozás. Ne kérdezzétek, hová fog ez fajulni – remélem Pingu megfékez, mielőtt tüzet rakok a nappaliban. Nyugi, azért – ősanya lét ide vagy oda – még szőrtelenítek és dezodorálok!
 |
| A szent család |
 |
| Pingu szülők |
Képzeljétek, a legújabb kori legősanyábbak már pelenkát sem használnak, hanem figyelik a gyermek minden rezdülését (egész nap magukra kötve hordozzák) és ha azt látják rajta, hogy pisilni-kakilni kell, akkor gyorsan kihámozzák a ruhából és egy tál fölé tartva a pssss hangutánzó kíséretében végeztetik el vele a dolgát. Így kikerülhető a szobatisztaságra szoktatás, mert a baba meg sem ismeri a pelenkázást. Hogy ez a gyakorlatban hogy néz ki, arról elképzelésem sincs, gyanítom, hogy előfordul egy-egy baleset. Ezekkel az anyukákkal azért szívesen elbeszélgetnék az első telibelefosi baleset élménye után. Csak hogy a legújabb trendekkel megismertesselek titeket: már létezik olyan, hogy „fütyi-pisivédő”. Ennek funkciója, hogy mivel a legtöbb kisfiú akkor pisil, mikor kihámozod a pelenkából, ezt az eszközt rá kell tekerni a fütyire, így elkerülhető, hogy a szökőkút telibe találja anyát. Kanadában lehet kapni. Szerintem az évezred üzlete…
Ábris hihetetlen jó alvó, simán átalussza az éjszakát. A nagy alvása 12 órás és napközben is alszik még 2x. (Mielőtt kérdeznétek: esküszöm semmit nem tolok a tejcsibe!!!) Van már valami napirendfélénk is és ezt ő is betartja nagyjából. Egy igazi kisangyal. Azért neki is van egy-egy komolyabb balhéja. Múltkor míg én céges karácsonyi bulin múlattam az időt és dicsekedtem, hogy a mienk a világ legtündéribb kisfia apának 2 órás üvöltős nagyjelenetet rendezett. Mire hazaértem Pingu kicsüngő idegzettel várta a felmentősereget. Ilyenkor végső elkeseredésében már nem restell a verbális fenyítés eszközeihez nyúlni: igazi családfenntartóhoz méltón beleordítja a gyerek arcába, hogy “Beváglak a lecsóba, ha nem hagyod abba!”vagy “Leteszlek a pincébe a krumpli meg a hagyma közé!”. Ilyenkor kicsit megszeppen a ded és elhallgat (egy időre). Mondtam Pingunak, hogy kicsit dajkálja, ringassa, de félóra visítás után általában már olyan ideges, hogy idegbajosan rázza Ábrist, mintha valami csörgő lenne. Ilyenkor én csak röhögök magamban… Egyik délután apukám átjött, hogy vigyázzon rá, amíg én takarítok. Ez nem annyira jött össze, mivel a kiskölök olyan műsort vágott le, hogy apukám szó szerint hanyat homlok menekült tőlünk. Még a mobilját is itthagyta. Hiába no, nem szokta a gyűrődést, mert én egy kis tündér voltam.
 |
| Egy nyugodt pillanat |
Van már járókánk és pihenőszékünk is (lassan kezd a szép rendezett lakásunk egy robbantás utáni gyerekszobára hasonlítani). Sajnos atópiás dermatitisünk is (éljen anya érzékeny bőre), amely mindennapos kezelést igényel. Olyan cuki, ahogy beleültetem a székbe és kozmetikai kezelésnek vetem alá. Már tudja mi következik és forgatja a fejét, hogy jól hozzá tudjak férni. Kisbabát ugye a legmodernebb nevelési elvek szerint nem lehet elkényesztetni. Azért kozmetikázás közben néha eszembe jut, hogy ez tényleg így van-e. Főleg amikor ül a székben, mint egy kis pasa, szívja a cumit, hirtelen leáll, cumi kiesik, száj lebiggyed, nyekergő hang hallat, anyja pattan, cumi vissza – és ezt egymás után 10x eljátszuk én meg ugrálok, mint egy hülye, hogy azt a nyavalyás cumit sokadjára is visszadugjam a fiatalúr becses szájába. Hát nem tudom…
 |
| Pihiszékben TV-t nézve |
Kedden megyünk 2 hónapos oltásra, tegnap kifakadt a BCG oltás helye – nemgyerekesek kedvéért ez az az oltás, amelynek a hege mindenkinek a vállán ott van. 2 hónapos korra olyan lesz, mint egy borsónyi gennyes pattanás, nagyon guszti. Mondanom sem kell, hogy szőke anyja a mai mosásnál félórát gondolkozott, hogy a gyerek hogy szarta össze a ruháját a vállánál… no comment.
Végül néhány videó a fürdésről:
Grimaszolunk:
És nekünk cumi sem kell a cumizáshoz:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése