Ábriska nem nagyon akart időre megszületni, ami lelkileg már eléggé megterhelt a végére. 1-jén éjjel elment a nyákdugó (nagy löket vérzés kíséretében) és 10 perces nem túl erős fájásaim voltak. 4-kor felhívtam a szülésznőm, aki mondta, hogy szerinte ez még csak jósló fájás, de ha nem lesz rosszabb, akkor 7.30-kor találkozunk a kórházban és megnézi mi a helyzet. Mi teljes harci díszben bevonultunk, meg voltam győződve, hogy szülni, de sajnos hazaküldött, bár mondta, hogy innentől kezdve időzített bomba vagyok. A nyákdugó távozása egyébként nem jelent semmit, néha onnantól még 2 hét a gyerek, de az is előfordul, hogy 24 óra múlva kint van, illetve sokan észre sem veszik, amikor távozik. Ettől a naptól kezdve minden pillanatban vártam, hogy beindul a szülés, de semmi jelentős nem történt. 4-ére voltam kiírva, az utolsó héten már naponta jártam CTG-re (magzati szívhang vizsgálat) a kórházba, igazi törzsvendégnek számítottam. 9-én kicsit eltört a mécses, itt sírtam, hogy ezt már nem hiszem el, mikor lesz már vége (most is sírok, mikor ez eszembe jut, de remélem ezek már csak a hormonok).
 |
| 35. héten |
 |
| 36. héten - el lehet képzelni mekkora hasam volt a 41. héten... |
 |
| Ábriska marokfónozik a hasamban |
 |
| Oldalról |
9-én éjjel lefeküdtünk aludni és éjfél körül arra ébredtem, hogy vmi folyik a lábamon. Nem volt egyértelmű, hogy ez a magzatvíz, mert már napok óta volt néha erős vízszerű folyás. Próbáltam visszaaludni, de 2-kor úgy döntöttem, hogy felhívom a szülésznőmet. Mondta, menjek be cuccal a kórházba és az ügyeletes megnéz.Lakmusz papírral megállapította, hogy a magzatvíz szivárgott. Mivel innentől a szülészeti protokoll szerint 24 órán belül kint kell lennie a gyereknek a fertőzésveszély miatt befektettek a vajúdóba, fájás nuku. Megjött a szülésznőm is, akit jól elszórakoztattam a hajnalban is kiváló humorommal. Mondta, nagyon örül, hogy ilyen jó a kedvem, de ettől nem jutunk előrébb. Fájást kellene produkálni. A fájás az oxitocin hormon hatására jön. Ezt a hormont a szervezet termeli azért, hogy a fájásokon keresztül a méhszáj kinyíljon és a baba kijöhessen. Mivel az égvilágon semmi fájásom nem volt (ott hawaiioztam és szórakoztattam a többieket az ő két fájásuk között) mondta a szülésznőm, hogy beadják infúzióban az oxit, hogy a mesterséges fájások beindítsák a tágulást. Ilyen hadműveletre viszont csak az orvos jelenlétében kerülhet sor, mivel a hormon adagolásának megvan az a veszélye, hogy a magzat szívhangja lezuhan és akkor azonnal irány a műtő és császár. Amint elkezdődik a vajúdás egyből rákötik az embert a CTG-re, ami méri a baba szívverését. 120 és 160 között normális. Mikor megjött a dokim bekötötték az oxit és baromi lassan elkezdték adagolni. A bekötés után a gyerek szívhangja LEMENT 90-RE! Gondolhatjátok azt as zívinfarktust… Egyből oxi leállít, mély levegő, gyerek szíve újra vissza 140-re. Szülésznőm nyugtatgatott, hogy semmi gond, sokkoltuk a gyereket ezzel a hirtelen jött hormonnal, de kicsit várunk és megpróbáljuk újra. Ismét elkezdték csepegtetni a cuccot, ezúttal szerencsére jó maradt a szívhang. Egy csepp, két csepp, öt csepp meg tíz… Beindultak a fájások. Hárman szuggeráltak (Pingu, doki, szülésznő), hogy mit produkálok fájásügyileg. Be is indult szépen a dolog, először a derekamban (ez nem az igazi), aztán mikor emeltük a fejadagot már a hasamban. Egyből kétpercesek jöttek – egy perc fájás, egy perc szünet váltakozva. Klasszikus esetben a szülés tízpercesekkel indul, aztán jönnek a hétpercesek, öt, három, kettő, egyre erősebb stb. míg el nem tűnik a méhszáj (4 ujjnyi tágulásnál jön a baba). Na, nálam ez a néhány fázis kimaradt, egyből kétperces volt. Közben doki nézegette, hogy a fájások hatására sikerül-e tágulni. Másfél hete szűk ujjnyira volt nyitva a méhszáj és ez két és fél óra fájás múlva sem változott egy milimétert sem. Szerintem agyban eldöntöttem, hogy belőlem alul aztán ki nem jön senki és semmi. Kérdeztem a dokit, hogy mik a perspektívák. Mondta, hogy ahhoz, hogy további tágulás legyen emelni kellene a hormon adagot, viszont azt nem lehet a végtelenségig. Ha emelik az adagot, akkor megvan annak az esélye, hogy megint leesik a magzati szívhang, ami viszont azonnali vészhelyzetet produkálna. Ez a szívhang esés annyira komoly, hogy oxira rá se kötöttek addig, míg a műtő nem volt szabad, hogy azonnal lehessen futni. A másik lehetőség ha az adag emelése mellett döntünk és működik, hogy talán 9-10 óra vajúdás után lesz meg a baba. A harmadik lehetőség pedig a császár volt. Ekkor már 3 vajúdó társamat megcsászározták és bevallom nagyon megtetszett a dolog. Látni azt, hogy míg én ott szívok két és fél órája kétperces fájásokkal, amelyeknek az égvilágon semmi értelme, őket betolják aműtőbe, a gyerek az apuka kezében gőgicsél 10 perc múlva, az anyukát boldogan mosolyogva összevarrva tolják ki további 20 perc múlva eléggé demotiválja az embert. Ekkor tehát már nagyon bíztam abban, hogy a doki a császár mellett dönt. 12-kor végre közölték a boldogító hírt: császár. Engem elöntött a teljes béke és nyugalom, boldogság, elértem a nirvanát meg ami kell.
Utólag megbeszéltük a csajokkal ki milyen érzésekkel ment be a műtőbe. Mondanom sem kell, hogy mindenki be volt fosva mint állat kivéve engem. Az én első gondolatom az volt, hogy „de jó, lesz egy szexi sebem, amire egész életemben büszke leszek”. A másik vicces reakcióm meg meztelenre vetkőztetve, véresen, remegve a fáradtságtól meg a savlekötőtől az volt: „mielőtt feladjátok a zöld sapkát szeretnék megfésülködni.”
Szerencsére a szülésznőm megnyugtatott, hogy„Szilvikém, nagyon jó így a hajad, hidd el.” Nem tudom, hogy hihettem el elekkora baromságot, utólag egyértelműen rájöttem, hogy átvert!
A műtőben volt vagy 10 ember, tiszta parti hangulat. Mindenki nagyon kedves volt. Beadták az epidurált (gerincbe szuri), amelyet tényleg alig éreztem, és innentől kezdve semmi fájdalom. Betakargattak, elém raktak egy zöld ponyvát és indult a móka. Az aneszteziológusnak panaszkodtam, hogy viszket az orrom és tüsszenteni fogok, erre jól megdörgölte vmi ronggyal, mondván nehogy mérges legyek. A dokinak adtam az instrukciókat, hogy aztán szexi vágás legyen nekem, mert én idén még Miss Bikinire készülök, meg oltogattam, hogy számolja meg az összes szikéjét, mert ha vmit bent hagy én tuti nem adom vissza. Nem részletezem, a körülményekhez képest jó volt a hangulat. Vicces volt hallgatni, hogy „most izmot varrunk, most zsírt varrunk, most bőrt varrunk” stb. Azért kikértem magamnak, hogy nincs ott annyi zsír, elég lesz egy rövidebb cérna is…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése