Az intenzív osztályon paradicsomi körülmények vártak. Na jó, nem biztos, hogy ebben minden betegtársam osztja a véleményemet, de én tényleg fel voltam készülve a legrosszabbra, ehhez képest egy gusztusosan felújított szép kórterembe vittek, az ágyak paravánnal elválasztva egymástól, igényes mosdó, kedves betegápolók, tehát tök OK. Hasi műtét után 24 órán keresztül nincs kaja pia, infúzión keresztül adagolták a csirkepaprikást meg egy kis fájdalomcsillapítót. A műtét után 6 órán keresztül feküdni kell, nem mintha fel tudnál kelni, mert az alsó részed teljesen béna és érzéketlen. Ez az állapot kb. 3 óráig tart és elég para érzés, amikor a műtőasztalról átemelnek az ágyra, látod a lábad és mintha nem hozzád tartozna...
Volt 1 óra látogatási idő, amikor bejött Pingu és a szüleim. A nővérek kegyetlenek: amint letelt a 6 óra azonnal kivernek az ágyból és le kell zuhanyoznod. A téma nem egyszerű, mert leveszik a haskötőt (pont ugyanakkora hasad van, mint babával) és olyan érzésed van, mintha el akarnád hagyni a hasadat. Emellett persze húzódik a friss seb, bágyadt vagy, katéter csüng ki belőled, de mese nincs, fürdés van. A katéter egyébként nagyon jó szolgálatot tett, sosem gondoltam volna, hogy ennyire jó találmány. Bevezetnek a hugycsőbe egy csövet és kivezetik a vizeletet. Ez írtó szarul hangzik, de egyáltalán nem fájt se a betétel, se a kivétel és nem kellett felkelni pisilni, illetve pisilési inger sem volt. A fürdés után felhozták a babákat egy órára barátkozni (az enyémet azzal a kommenttel adták oda, hogy „anyuka, kösse fel a gatyáját, messze ő a leghangosabb”), majd egy szuperjót aludtam a baromi kényelmes ágyon – ez nem meglepő 30 óra ébrenlét után – és tök kipihenten ébredtem. 5-kor keltettek, reggeli, fürdés egyedül (!), jött egy doktornő tornáztatni minket – nem súlyzós edzés volt, de azért jólesett – és vizsgálat után leköltöztünk a csecsemőosztályra.
Nagyon jó volt, hogy ugyanazokkal kerültem egy szobába, akikkel együtt voltunk a vajúdóban, együtt császároztak minket és együtt feküdtünk az intenzíven. Nagyon tartottam a proli, primitív szobatársaktól, de szerencsére 3 tök aranyos, kedves, segítőkész lánnyal kerültem össze. Nagyon összebarátkoztunk, azóta is keeping touch. Később jött egy proli barom ötödiknek, aki az 5. babáját szülte, ebből 1-et letagadott, mert fogyatékos és by the way végig cigizett…
A babákok éjjelre őrzőbe kerültek, 6-ig van elvileg őrzés, tehát utána egész nap velünk voltak. Azt hittem stresszes a munkaköröm, de rájöttem, hogy respekt azoknak, akik a 8 munkaórájukat 30 visító újszülöttel töltik… A babákat egy nagyon vicces Tesco bevásárlókocsiszerű járgányban tárolták, azzal lehetett dodzsemezni. Megkaptuk a babákat és innentől kezdve indult a műszak. Egyből meg kellett próbálni ciciztetni. Persze ilyenkor még nincs semmi, de ez segíti a mielőbbi tejbelövellést, amely császár után pár nappal később jön, mint a hüvelyi szülésnél. Elvileg a csecsemős nővéreknek kellett volna nekünk segíteni, mert annyira értettem a dologhoz, mint akármelyikőtök, de 10 percen kívül le se szartak minket. Az ő munkájukkal egyáltalán nem voltam elégedett. A babák sírnak egy csomót, mert éhesek és te nem tudsz mit adni nekik. Elég frusztráló. Végül valamelyik nővér másfél óra remegő rohamba hajló üvöltés után elárulta, hogy esetleg adjak neki egy kis cukros vizet. Erre szerencsére lenyugodott. Ezek a dolgok most már egyértelműek, de amikor kezedbe adják a gyerekedet és semmi „használati utasítást” nem adnak hozzá, akkor elképzelni sem tudod, mihez kezdj vele egy ilyen szituációban. A szoptatási eligazítás annyi volt, hogy mellre tettem, a csecsemősnővér odajött, mondta, hogy ez így jó lesz, a többieknek kiosztott egy-két bimbóvédőt 1000 Ft-ért és otthagyott minket…
 |
| Kis szaros |
 |
| Kis kínai csókos szájjal |
A babákok éjjelre őrzőbe kerültek, 6-ig van elvileg őrzés, tehát utána egész nap velünk voltak. Azt hittem stresszes a munkaköröm, de rájöttem, hogy respekt azoknak, akik a 8 munkaórájukat 30 visító újszülöttel töltik… A babákat egy nagyon vicces Tesco bevásárlókocsiszerű járgányban tárolták, azzal lehetett dodzsemezni. Megkaptuk a babákat és innentől kezdve indult a műszak. Egyből meg kellett próbálni ciciztetni. Persze ilyenkor még nincs semmi, de ez segíti a mielőbbi tejbelövellést, amely császár után pár nappal később jön, mint a hüvelyi szülésnél. Elvileg a csecsemős nővéreknek kellett volna nekünk segíteni, mert annyira értettem a dologhoz, mint akármelyikőtök, de 10 percen kívül le se szartak minket. Az ő munkájukkal egyáltalán nem voltam elégedett. A babák sírnak egy csomót, mert éhesek és te nem tudsz mit adni nekik. Elég frusztráló. Végül valamelyik nővér másfél óra remegő rohamba hajló üvöltés után elárulta, hogy esetleg adjak neki egy kis cukros vizet. Erre szerencsére lenyugodott. Ezek a dolgok most már egyértelműek, de amikor kezedbe adják a gyerekedet és semmi „használati utasítást” nem adnak hozzá, akkor elképzelni sem tudod, mihez kezdj vele egy ilyen szituációban. A szoptatási eligazítás annyi volt, hogy mellre tettem, a csecsemősnővér odajött, mondta, hogy ez így jó lesz, a többieknek kiosztott egy-két bimbóvédőt 1000 Ft-ért és otthagyott minket…
Nagyon büszke voltam magamra, gondoltam, hogy milyen faszán megy ez nekünk, míg a többiek ott szenvedtek, hogy így fáj, úgy fáj. Másnap estére viszont kezdett gyanús lenni a dolog, hogy a többieknek indulgat a teje, sebes a melle, nekem meg az égvilágon semmi. Kértem segítséget az egyik csecsemőstől, aki mellre rakta a babát és hát egyből éreztem a különbséget. Bevallom kiszakadt egy kisebb sikoly… Magamtól azonban nem sikerült a dolog ilyen jól, amin jól felcsesztem magam és mentem balhézni, hogy segítsenek. Másnap a mísz főnővér szíveskedett odadugni az orrát, és megjegyezte: „Miről beszél? Van egy csomó teje.”, és egy rendkívül érzéki mozdulattal megnyomta az egyik cicimet, amelyből egy csomó előtej bugyogott elő. Ennek nagyon örültem, bár a helyes technikához sokkal közelebb nem kerültem. Nem részletezem tovább, magunkra és egymásra voltunk utalva, mindenkinek voltak bent feszült pillanatai, de most, 1 hét elteltével már teljesen összecsiszolódtunk Ábrissal. A szülésznőm egyébként egy tündér volt, a többiek azt hitték a barátnőm. Tényleg jól megtaláltuk a közös hangot. Ami még hihetetlen élmény volt számomra, az a tejbelövellés. Éreztem, hogy feszül a mellem, de teljesen elképedtem, amikor szerda reggel felültem az ágyban és 3 csepp per szekundum sebességgel csöpögött a tej a mellemből. 5 perc alatt teljesen elázott a hálóingem. Az ember hall erről, de amikor a saját bőrén tapasztalja meg, az elképesztő.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése