Ábris-tigris kalandjai: Az 5. hónap

Ismét elröpült egy hónap a maga kisebb-nagyobb történéseivel. Ahogy az lenni szokott most is rengeteget fejlődött a kis tigris. Hason félórákat támaszt, villámsebesen kúszik hátrafelé, megfogja a lábujját, felüléseket csinál stb. Néha már a cumit is visszadugja magának – igaz leginkább fordítva. Mondtuk is apjával, hogy igazán rendszert csinálhatnánk abból, hogy ha éjjel kiesik a cumi, akkor megkeresi és elintézi egyedül a dolgot. Egyelőre még nem nagyon hajlik rá, de majd még idomítjuk. Alakul a verbális eszközrendszer is: a legújabb a Forma1-es autókat utánozó berregés illetve a “Tarzan hívja Cheeta-t” kurjantás, amely erőteljes mellütögetéssel jár. Próbálom tanítgatni a teljes nevét is (lei-blin-ger-áb-ris), de e téren még nem tudok jelentős fejlődésről beszámolni.

Megkaparintottam a zoknimat

Tegnapelőtt óta sajnos Ábris-tigris kicsit taknyol, ezért behatóbban is megismerkedtünk az orrszívó-porszívó szörnnyel. Néhány baba állítólag úgy néz az eszköz használójára, mint aki megmentette az életét. Nálunk ennek nyoma sincs, Ábris olyan pillantásokat lövell felém, mintha az életére törtem volna. A megfázás miatt nyűgösebb is a gyerkőc, ezért tegnap már beírtam a fórumra, hogy viheti, akinek kell. 4-5-en be is vállalnák – jó tudni, hogy virágzik a csecsemőpiac. Az imént 2 órát járkáltam vele a hátamra kötve. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy kimustrált gebe: ha megállok egyből eszeveszett ordításba kezd. Gondolom ez helyettesíti a “gyí paci, gyí” buzdítást. Ha körözés közben néha meglesem a tükörben, gyakran elkapom, hogy nagyokat ásítozik. Ebből is látszik, hogy szét van stresszelve… Egyik becéklásodó jelenet után kínomban már a védőnőt is felhívtam:

- Jó napot Katalin!
- Üdvözlöm Szilvia! Parancsoljon!
- A segítségét szeretném kérni.
- Igen?
- Mit tegyek akkor, ha ki akarom vágni a gyereket az ablakon?
- ...öööööö... hát az bizony előfordul…

Ártatlan bárány

Kedvenc védőnénim felszólított, hogy itt az idő, hogy elkezdjük a fütyitornát – minden fiús anyuka kedvence. Szakavatott mozdulatokkal be is mutatta mi a teendő. Sajnos nekem még nem megy túl jól, úgy érzem magam, mintha valami szűzlány gyakorlatozna. Pingu jól ki is röhögött, hogy talán a gyertyapolírozást nem a gyereken kellett volna begyakorolni… Mondtam szívesen átengedem neki a feladatot.

Múltkor a védőnő 2 órán keresztül próbált terelgetni a hozzátáplálás bonyolult útvesztőjében. Még mindig nem vagyok biztos, hogy sikerül majd abszolválnom a feladatot. Ábriska még mindig nyakalja az anyatejet, de már párszor megcsócsált egy gerezd almát és megkínáltam néhány kanál almalével is. Az apja persze csokival tömi, mire észbe kapok már folyik ki a gyerek száján… A hivatalos kóstoltatás még nem kezdődött el, de mivel a múltkor találtam egy félig rohadt almát a hűtőben úgy gondoltam, hogy ezt feltétlen meg kell osszam a gyermekemmel. Belegondoltam, hogy míg más a biopiacon veszi meg az első falatokat, addig én rohadt almával tömöm, de aztán a biopiacosok megnyugtattak, hogy a bio is onnan ismerszik meg, hogy félig rohadt… Az almán kívül még csak Domestost kóstolt, amikor takarítás közben dugdostam vissza a cumit.

Anya ölében

Mivel most pont abban a stádiumban van, amikor még kúszni-mászni, ülni nem tud, de fekve már unalmas a világ sokat kell kézben tartani vagy valami más módon szórakoztatni. Igazi kis bikához hasonlóan teljesen lenyűgözi ha teregetek, illetve gyakran alkalmazom a hullahoppozás közben Weöres Sándor versek szavalását. Igazi 2in1 zenebohóc funkció és még az alakot is formálja. Ez a sporteszköz kiváló altatáshoz is – egy idő után teljes transzba esik ha sokáig nézi. Fórumtársaim általában hajszárító vagy porszívó zúgására altatnak – tudtátok, hogy youtube-on 8 órányi hanganyag áll rendelkezésre az adott kategóriákban?

Elrévedtem

Ez nagggyon vicccces!

Megjártuk az osztrák lejtőket. Ábris kománál nem arattunk osztatlan sikert. Kendőben felvittük beülős lifttel. Végig üvöltött fel is, le is. Fent meg aludt a hordozóban röpke 7 órát, aminek következtében hajnali 4-kor már virgonckodott (nem szokása). Ebből okulva a többi napon már a szállodában maradt és Déliával felváltva vigyáztunk rá. Szegénykét éjszakára kipateroltam a fürdőbe a budi mellé, mert képtelen vagyok vele egy szobában aludni. Amit ez a kölök összeröfög, morog, szuszog, kapirgászik…

Síelés

Mivel túlléptük a 8 kg-t most már csak hátul hordozom. Érdekes, hogy az emberek sokkal kevésbé segítőkészek, mivel általában nem veszik észre a csomagot a hátamon. Múltkor egy kedves bácsinak nagyon tetszett a dolog és elkezdett velem beszélgetni. Mennyi idős kérdezi. 4 és fél mondom. Éves??? Na gratulálok… A hátulhordozás egyetlen hátránya, hogy a cumivisszadugás problémájára még nem sikerült megoldást találnom. Múltkor is 3x szereltem le a batyut a hátamról mert különben semmilyen gumikéz technikával nem tudtam visszavarázsolni a szájába. Végül elindultunk cumi nélkül – így jártál, gondoltam magamban. Persze a villamoson már reklamált. Erre előkaptam a gondosan előkészített cumit és a mellettem gyanútlanul utazó rocker srác kezébe nyomtam. Nem kicsit illetődött meg, de hamar rájött, hogy ez a saját és minden kedves utastársunk közös érdeke.