¡½ évesek lettünk!

A legutóbbi híradás óta megjártuk román földet és ismét sokat fejlődött a kis tigris. 72 cm és 8.7 kg  (a kis cicis). Ezerrel teper hátrafelé, négykézlábra áll fókából, felnyomja magát hídemberbe, új mutatványunk a talicskázás (bivaly erős gyúrós csávó, mint apukája), jár a lába, mint Flatley-nek, megtalálta a fütyijét és hatalmasakat gurgulázik ha mókázunk neki. Néha még a cumi nélküli elalvás is sikerül.

Fütyis talicskázós

Négykézláb

Egy ismerősöm dicsekedett, hogy az ő kislánya félévesen már hallgat a nevére – mi itt még nem tartunk, viszont ha elé teszek egy tüzes karikát, akkor azt átugorja… A járókájában már lassan annyi a játék, hogy a gyerek be se fér melléjük. Gyakran előfordul, hogy teljes erőből fejbecsűri magát a műanyag pandájával vagy bepipul a szivacskockáján, mert nem tudja az egészet a szájába gyömöszölni. Ilyenkor persze éktelen ordításba torkollik a játék. Az akarata már meglehetősen intenzíven megnyilvánul. Ha abbamarad a méhecskézés vagy a “héc-héc” katonázás, akkor nyög, hogy ő még akarja és hogy képzeljük, hogy leállunk. A másik szerelem a tévézés. Ha apja eltakarja előle a kezével, ő kinéz a keze alatt/fölött meg kitekeredik 270 fokot, csak hogy lássa. Nagyon cukor ilyenkor. Bevallom egy-egy hisztisebb nap után felmerült bennem, hogy postára adom és elküldöm az Északi-sarkra, de ilyenkor örülök, hogy megtartottuk.

Szieszta a játéktenger közepén

Apával tévézem

A tegnapi pelenkázásnál keresem a popsikrémet. Nincs sehol. Megnézem a polcon. Nincs. Szekrényben. Nincs. Pelenkázó alatt. Nincs. Na jó, oké, akkor most nem lesz popsikrém. De hova tehettem? Felöltöztetem, felveszem – hát nem ott van a kezében? Eldugta anya elől! A kis vicces. Az 1 literes olivaolajos flaskát el kellett raknom mellőle, mert már 2x egy jól irányzott erőteljes keresztrúgással frankón úgy elküldte a szoba sarkába, hogy csak lestem.

Szegény gyermek előtt ha joghurtot kanalazok úgy kinézi a számból, hogy bármelyik afrikai éhezővel felvehetné a versenyt. Mivel a kaják iránt ilyen hatalmas érdeklődést mutatott megkezdtük a kóstoltatást. Már túlvagyunk az almán, őszibarackon, meggyen, répán, gesztenyének nevezett fűrészporon és a krumplin. Eddig csak a meggyen vesztünk össze cefetül (utána azért megkínáltam egy békecicivel). A műanyag kising remek találmány – tökéletesen megvédi a gyerek ruháját, mivel míg rajta van semmi nem megy mellé, de amint leveszed róla garantáltan az egész cuccot visszaküldi… Bizton állíthatom: minden folttisztító reklám hazudik. Múltkor a répa minden szkafanderbeöltöztetés ellenére összefogta a vadiúj, először használt Esprit fehér pólóját. Mindent bevetettem: éjjel tejben ázott, epeszappan, borkén, végső elkeseredésemben ráöntöttem egy liter Vanish-t. Ettől olyan fullasztó kénszag lett meg még gőzőlgött is, mint állat, majd megfulladtam. Szerencsére sikerült túlélni az akciót.

Pajkos Hungry Hippo

Répásan

Elég jól küldi le a kajákat, néha annyira belelendül, hogy a tejcsi már nem is igen kell neki, cserbenhagyja anyját. Ha előtte készítem, nem bírja kivárni és hisztiroham közepette, remegve várja az az első kanalat. Előfordul persze az is, hogy szájzárat kap és egy falatot sem eszik – ilyenkor magamba zuhanok, mert ennyire azért még senki nem szólta le a főztöm. A kaja után dédi ezüst poharából issza a vizet, mert nagyi ezüst csörgője után gravírozott ezüst poharat is kaptunk. Nem tudom e nélkül hogy lehet felnőni…

Mózes Andrissal

Nem vagyok egy érzelgős típus, nem gondoltam volna, hogy valaha féltékeny leszek a normál kajára. Egyik este Pingu fáradt volt, előbb lefeküdt. Bemásztam mellé az ágyba és elpanaszoltam, hogy már most hiányzik a szopi. Félálomban megszólalt: hogy a gyerek szopizzon vagy hogy te szopizzál? ööööö empatikus férfiak… Reggel persze mindent tagadott.

Megvolt az első püré-kaki, mondhatom maradandó élmény. A pisije pedig olyan ammóniaszagú, mintha egy fodrászüzlet szőkítőrészlegén lennénk.

A tavasz beköszöntével egyre többször magamra öltöm (csak úgy ősanyásan) a jócsaj jelmezt. Egyik ilyen alkalommal miniszoknyában ellibbentem egy rakás munkás előtt. Persze szokásos beszólogatások, de mikor látták, hogy nem koleszos lány rántott húst visz a hátizsákban akkor az egyik csalódottan odaszólt a másiknak: “te, ennek gyerek van a hátán!”.

Fórumos találkozó

Mióta Ábriska napszemüveget kapott szinte senki nem megy el mellettünk szó nélkül. Olyan jópofa a kis mácsómen, ahogy kerreg a hátamon meg vigyorog mindenkire. Gyakran hallom az embereket összesúgni a hátunk mögött: te, ezt nézd meg! Ezt látnod kell! De éééédes… Múltkor az egész 6-os villamos rajtunk kuncogott. Egyébként nekünk is megvolt a “kislány-élmény”. Nem értem. Ábris annyira hapsi, hogy szinte csak bajusza nincs. Már a lába is szőrősödik kis pihékkel. Ki az az okos, aki csajnak nézi?!?

Máccsómeeen

Ha van egy-két nyűglődő éjszakánk másnap este igyekszem hatni a lelkére és megkérem, hogy legyen kedves megkímélni anyját. Ilyenkor persze nem mond semmit, de (hallgatás beleegyezés) legtöbbször kellemesebben telik a következő éjjel. Lehet beszélni ezzel a kiskrapekkal!

Gyerekdalok tekintetében megvan a tuti: Nem, nem, nem, soha nem, nem, nem (anyának elment az esze, mély megdöbbenés), én nem leszek sohasem a játééééékszered, hogyha már a mindened neeeem lehetek... (harsány, megkönnyebült kacaj). Ezenkívül nyomatom neki a Börtön ablakában-t olaszul, hogy romantikus hősszerelmes váljon belőle mire felnő.

Apai nagyszülőkkel

Teljes letargiába estem a múltkor – személyesen találkoztam két másik Ábrissal. Nagyon megviselt a dolog. Olyan nevet szerettem volna, amely sose jön szembe. Uram igyekezett nyugtatni, hogy ne izguljak, a nyóckerbe’ viszonylag ritka ez a név, ez csak amolyan budai úri-muri, de akkor is kiakadtam.

Végül pedig: híresek lettünk! Ábris benne van az áprilisi Kismama magazin Megérkeztem! rovatában.

Kismama magazin

Videók: