14 hónaposan

Sok idő eltelt az első szülinap óta, itt az ideje, hogy hírt adjak Ábris-tigris fejlődéséről. Talán a legjelentősebb esemény, hogy az eddigi előember pozitúrából kétlábra emelkedett. Hihetetlen, hogy most már én is szaladgálhatok utána, mint a „nagy gyerekek” szülei. A térdét nem hajlítja, ezért részeges faláb benyomását kelti, de már iszonyú sebességgel nyargal keresztül a lakáson fontoskodó arckifejezéssel mindig valamelyik játékát vonszolva maga után. Ha fel van dobva kalimpál, ordít, röhög – egyik vendégünk kérdezte is mit szívott a gyerek, mert jöhet neki is a cucc. Egész nap be nem áll a szája, eddigi szavak: vau, miau, nyiha, iá, gágágágá, pipi (pingvin), az, bumm (mielőtt ledob valamit a földre, közben egy pillanatra szorosan becsukja a szemét), kaka (leguggol és intenzíven nyom), o (ott), mama (nagymama), phí (hapci után), na (ingerülten – mi lesz már??) apa, baba, amm (hamm) és az apta (labda) – neeeem, azt, hogy „anya” eszébe se jut mondani... Az egész napos nyivákolás és ugatás eredményeképp már alig várom, hogy bégetni és múzni is megtanuljon és akkor teljesen egy állatfarmon érezhetem magam. Nagyon megörültem a múltkor, mikor olvastam egy „mit mond” könyvben, hogy a ló azt mondja „nyihaha” – ugyanis viszonylag sokáig gondokoztam azon, hogy mit is mond a ló: pac-pac?

Mit mond a ló kisfiam? pac-pac

Az előbb felsorolt szavak mellett van még a „BAMBA” – nem tudom, ha elém áll és lassan, tagoltan a szemem közé mondja, azt vehetem kritikának? Rendkívüli matematikai talentumra is következtethetünk: ha mondom, hogy „egy”, akkor rávágja büszkén, hogy „kettő”. Persze az artikuláción még akad némi finomítani való, de alakul a dolog. Új tudomány ezenkívül a nyelvvel csettintés és a tapsikolás, mindenre rá kell tenni a kupakját és a cipőnek mindig a lábon a helye (addig nem nyugszik, míg fel nem veszi vagy ő vagy én, attól függően kinek a lábára passzol).

Van egy kedvenc plüss kutyája (1000 plüss döge van, de persze az az egy kell neki, amivel én alszom), reggel első dolga, hogy vauzva megy az ágyunkhoz. Nemrégiben szolid összejövetel volt nálunk. Brisi bemegy a hálóba, mondja egyik anyukának: vau-vau. Anyuka visszavauzott lelkesen, Brisi megint: vau-vau. Anyuka újra vauzik. Brisi mérgesebben: vau-vau. Aztán anyuka észrevette melyik plüss kutya kell neki. Odaadta, Brisi lelkesen elvonult a kutyával. Biztos gondolta magában: mit ugat itt ez a néni?!?

Vau-vau

Persze a játékokkal vonulás eredménye, hogy nálunk is beköszöntött az ébredés-után-5-perc-alatt-csatatérré-változik-a-lakás állapot. Múltkor beleültem egy rohadt kockába, benyomódott tövig a lábamba – nem tudtam eddig mi hiányzott… A duplo nagy kedvenc, bár először nem értette hogy is van ez: egyszer kicsi másszor összenő és nagy. A formabedobóval ha letakarjuk a nem releváns lukakat már elég jó a bedobási ráta. Ha egyet-egyet bedob, akkor utána mindig beleles, hogy benne vannak-e a kockák.

Átálltunk az eldobható pelenkára (Pingu szerint eddig a fürdőnk bűzlött, most meg a szemetesünk… ) meg belevágtunk a bili projektbe is, már minden este belepisil a WC-be. Minden pukizás után akkorákat nevet, hogy majd leesik a klotyóról. Ha jakuzzit sikerül csinálni fürdés közben, az pedig extra élvezet. Sok vízben fürdetjük, néha megviccel bennünket és leengedi a vizet – ilyenkor ott áll az üres kádban meglepve, nagyon mókás, ahogy nem érti mi történt.

Rájöttem, hogy feleslegesen strapálom magam a bevásárlással, gyerek megoldja a beszerzést. Múltkor a DM-ből lopott rágót (csodálkozom, hogy csak egyet, mert az egész dobozt magára borította), illetve ha 5 körül utazunk valahova, akkor összekoldulja a napi betevőt a hazafelé tartó háziasszonyok szatyrából – mindig leakad egy mandarin, zsemle vagy alma.

12.5 hónaposan abbahagytuk a szopizást, viszont valahogy nem visz rá a lélek, hogy egy dehidratált, minden cuccal teletömött jól megmarketingelt tejpótlót adjak a gyereknek (tápsz@r)... Tejet sem akarok még adni, így mindenféle ízesített tejpótló bébiitallal próbálkozom – csak az a fontos, hogy a „tápszer” szó ne szerepeljen rajta (igen, üldözési mánia). Ha issza a cumisüvegből mindig megkínál vele és addig nem nyugszik, míg bele nem iszom – nem tudom mit gondol, megmérgezem?!?

Nyálas buláta nyami

Gondoltam lazítok az eddigi szigorú morálon és bepróbálkoztam a tejbepapival, de Brisi  leszavazta, inkább a spenót nyert – igazi mintagyerek popej. Kap már azért mindenféle ínyencséget is – rántotta 3 tojásból is lecsúszik és rákapott a virslire. Múltkor kapott kürtöskalácsot  –  a romlás útjára lépett –, illetve megvan az első csokiélmény is, úgy tolta, mint aki 2 hete éhezik...

Voltunk ugye Olaszországban 2 hónapja és képzeljétek a cumik 80%-a ott tök otromba, kb. ilyen:

Viccesnek találtam, ezért vettem egyet – hát olyan ívben köpte ki a gyerek, hogy kislabdával se dobtam volna nagyobbat.

Csináltattam kisgyerekes bérletet. Kellett hozzá igazolványkép, automatánál csináltattam a Déli mozgólépcsőjénél. Brisi a hátamon volt, végig rugózott, 3x lehetett próbálkozni, mindegyikbe belelógott a feje az én fejem mögött. Szétröhögtük magunkat és az elhaladó tömeg is jól szórakozott. Megabéna lett a kép, de vicces volt. Ezen a képen legalább mindketten rajta vagyunk, ha Brisi csak egy sapka erejéig is.

Muszáj megosztanom veletek az egyéves fórumos tablónkat (Lynnn készítette):

További videók: