16 hónap

Kicsi fiam 16 hónapos lett. E nemes alkalomból engedjétek meg, hogy megosszak veletek néhány eseményt a közelmúltból.

Rengeteg szót ismer, ami jelentősen megkönnyíti a kommunikációt. Ha éhes intenzív ham-hamozásba kezd, ha szomjas szól, hogy inni, ha bekakilt mutatja a popsiját, hogy kaki o(tt) és így tovább. Az apja egyik nap mondta neki valamire, hogy nem, erre a gyerek visszakérdezett: miért nem? Irodalmi műveltsége is magas fokra hágott, már legalább 10 könyvön átrágta magát (a szó szoros értelmében). A múltkor ült az ölében egy könyvvel, amelyben volt egy eper. Többször elismételte, hogy eper, eper. Nem tudom honnan vehette, mert nem mondtuk neki, hogy az az eper. Lehet megtanult olvasni?!? Tudja mondani az unokatestvére nevét is, így ha együtt játszanak, akkor elalvás előtt Gergőzik még jópár percet az ágyában. Ha végzek valamivel, mindig mondom, hogy ennyi. Ezt már ő is megtanulta, múltkor mondtam neki, hogy mindjárt megvagyok a takarítással, erre egyből rávágta: ennyi. Ha bármilyen szó megtetszik neki azt papagájként ismételgeti napokig. Nemcsak magyar szavakra specializálódott, angol szavakat is ismétel. Van egy szörnyű bugyuta könyvünk és mikor már harmadszorra kellett elolvasnom neki, azzal szórakoztattam magam, hogy angolra fordítottam, Ábris ezután egész este „hepizett”. Megtanulta, hogy „elment” és most mindig mondja: nai elment, apa elment, aja elment – ez már végülis egész mondat, nem? Ha sír, akkor kibírom, hogy ne menjek be hozzá, de amikor anyázik, akkor lehetetlen ellenállni: aja, ajaaa, ajaaaaaaaaaaa, gyejeee!

Mondja már a nevét is, ehhez a szükséges motivációt egy kislánytól merítette a villamoson. Szokásos kérdés: és hogy hívják a kisfiút? Gondoltam gyorsan, mint a hivatalos jogi képviselője a segítségére sietek. Épp mondani akartam, hogy Ábris, mire megszólalt tisztán, érthetően: „Ábris” és elismételte többször. Én lepődtem meg a legjobban. Apja előtt a tudomány „Ábira” szűkült, úgy látszik még csak csinos szőke 12 éveseknek tartogatja a teljes verziót.

Bekövetkezett a mindenre felmászunk korszak. Rájött hogyan tud belemászni a bidébe és sokszor abban trónol. Azt is kitapasztalta, hogyan lehet a csapot kinyitni. A dolog szépséghibája annyi volt csupán, hogy épp benne ült. Persze pelenkáig ázott, teljes életmentő akcióra volt szükség átöltözéssel. Tudom, szigorúan kellett volna nézzek nevelő célzattal, de mindketten szakadtunk a röhögéstől. Megtanult csúszdázni. Nem is a felmászás volt nehéz, hanem az, hogy arccal előre érkezik és fel kellett fogja, hogy nem orral előre csúszunk le, hanem felmászás után van egy csüccs. Iszonyú bivaly: a 110 cm-es konyhapultba belekapaszkodik és felhúzza magát, mint a gyúrós csávók a konditeremben. Már olyan magas, hogy majdnem kifordult a rácsoságyból, mert derékig felhúzta magát és dőlt előre.

Csúszda

15 hónaposan megvolt az első WC-be kakilás. Baromi büszke volt magára, vigyorogva mutatta a klotyót, hogy „ott, ott”. Pisilni már majdnem minden este belepisil, de azért elfordul, hogy mikor eredménytelennek ítélve a probálkozást leveszem a WC-ről, viszem a kád felé és akkor telibe kapom az isteni nedűt. Észrevettük, hogy gyakran bebújik a WC mögé kakilni. Ez ha úgy vesszük nagy előrelépés, már csak rá kellene ülni. Ha előtte pisilek lelkesen elkezd nyomni teljes erejéből segitségképp.

Az élet nagydolgai

Nagy haladásnak értékelem, hogy már nem csak rombol, hanem néha épít is. Megtanulta egymásba rakni a duplokat, nemcsak szétszedni, és azt játszotta 15 percig, hogy a formabedobóból mindig kivett egy adott formát és bedobta a megfelelő lukon. Egyébként már a formabedobás is egész jó hatékonysággal működik, mind a kilencet be tudja dobni. Nem tudom, hogy gyakorlásnak vegyem-e, vagy csak simán a bulátát szavazta le: kitettünk elé néhány bulátát vacsora után, erre ő egyesével visszadobálta a zacskóba.

 Végre leköti a bébiknek való zenélő forgó - nem hiába vettem meg!

Apukám kérdezte felnőtt hangon: „hol a katica?” (nem gügyögve kérdezte, hanem simán tőlem). Erre Brisi kimegy a katicához és elkezdi simogatni (mindig mondom neki : „simi, simi katica”). A lakásunk önálló életre kelt. Hetekig elnyel valamit aztán hirtelen kiköpi magából. Kérdeztem Ábrist: „hol a hal?” erre elkezdett körbe járni összeráncolt szemöldökkel: „hol van? hol van?” kérdeztem: „nincs ötleted?” erre ő: „nincs”. Hát ilyen velős eszmecseréket folytatunk mi...

Megvolt az első kalabászevés, betol vagy 10 centi kolbászt. Ha megpróbálom elvenni, akkor kétségbeesetten kiabál, hogy „kakó, kakó mééé”. Répamániája van, csak a répát hajlandó megenni a zöldségköretből. Én példaképp ettem a zöldbabot, mondom „hmm, de finom!”, erre kihalászta a zöldbabokat és mind megetette velem. Hülye felnőtt logika, azt hiszem kedvet kap a zöldbabhoz, ő meg azt szűri le, hogy én azt szeretem.

Kolbászevés

A róka zoknija című könyvnek az utolsó oldalát Ábris mindig megfordítja és fejjel lefelé akarja nézni. Mindig magyaráztam neki, hogy ezt nem így kell kisfiam, erre rájöttem, hogy a kép egy padlást ábrázol sok kacattal és van ott egy festmény a rókáról, amely fejjel lefelé van a falnak támasztva. Brisi azt akarja mindig megnézni.

Álltunk a villamosmegállóban, Brisi hátradőlve pihent a babakocsiban. Egyszer csak előredől, elkezd vadul ninózni. Mondom: „Ábriska, nincs itt ninó”. Ninózik tovább. Erre észreveszem, hogy dehogy nincs ott ninó, csak épp csendben áll a pirosnál. Fogalmam sincs mikor látott igazi ninot.

Majdnem minden nap megy babakocsi nélkül sétálni, mint a nagyok. Van erre a célra dedikált pórázunk is. Kicsit tartottam az utca embere reakcióitól, de inkább elirigyeli a pórnép (nézd, anya, nekünk is kellene egy ilyen hö-hö) mint kellemetlen megjegyzéseket tesz. Lépcsőn fel és le, ez a kedvenc szórakozás, combizomra bármilyen fáradtan is hajlandó gyúrni. Az egyik ilyen sétáról egy 40x50 cm-es 2D-s fa hintalóval tértek haza. Addig nyiházott a kirakat előtt míg elkunyerálta. A pórázra azért volt szükség, mert kikéri magának, az ő kezét mi aztán ne fogjuk meg mint holmi pisisnek. Ebből persze folyton összeveszés lett, mióta azonban beüzemeltük a pórázt vad kiscsikóból boldogan sétáló házikedvenccé változott. Hallottam, hogy néhány gyermek a pórázhoz még idősebb korban is ragaszkodik, remélem mi nemsokára el tudjuk hagyni és nem fajul holmi szado-mazo perverzióvá a pórázhasználat.

Póráz

Videók: