20 hónap

Mivel a héten minden erőnkkel a bölcsődei beszoktatásra koncentráltunk elég nehéz most másról írni, erről viszont nem szeretnék, mert nem éppen zökkenőmentes. Állítólag nem megy az átlagnál sokkal nehezebben, de azért meglehetősen frusztráló a gyerekedet kikészülve látni. Konkrétan rekedtre ordította magát, rosszkedvűen kóvályog, nem beszélget velem. Mindezt úgy, hogy én is a héten kezdtem, nem lenne baj, ha a beszoktatáson kívül másra is tudnék koncentrálni. Az a gond, hogy az elején elrontottunk néhány dolgot, most igyekszünk ezeket korrigálni. Remélem pár hét múlva nagyjából belerázódunk.

Brisi alulról súrolja a 14 kg-t, 92-es ruhát hord és 16 foga van. Hipercuki, rengeteget beszél, mond már szinte mindent, többszavas félmondatokat. Például: redőny lehúz, sötét van – másik szobában is lehúzzuk – itt is sötét van. Szegény játszótéri anyukákat eléggé megijeszti mikor mondom, hogy 20 hónapos, de mindig hangsúlyozom, hogy egyáltalán nem átlagos, a többség nem beszél (ennyit).

Volt nálunk a védőnő, aki már 1/2 éve nem látta Ábrist. Teljesen el volt tőle ájulva, azt mondta a kerületben nem látott még ilyen gyereket és az egész eddigi praxisában sem túl sokat. Mennyit beszél, milyen ügyes a mozgása, milyen talpraesett, önálló, vagány és hogy ez miattam van. Mondtam, hogy szerintem ez genetika, de mondta, hogy higgyem el, rengeteget számít milyen az anya, hogy áll hozzá, nincs agyontyutyujgatva. Azért nem hiszem el 100%-ban, de nagyon jólesett.

Brisi nagyon értelmes, mindent ért. Általában előre elmondom mi fog történni, hogy fel tudjon készülni az eseményekre. Egyik este mondtam, hogy másnap anya megy tornázni, te addig a nénivel leszel, erre reggel felkelt és kérdezte: „néni hun van?”. Később esett csak le, hogy kire gondol.

Ha épp csinálok valamit odajön hozzám és megszólal: „segítek”.

Néha rossz fát tesz a tűzre: nyomogatta a telefonomat és véletlenül felhívta az ügyvezető igazgatónkat. Persze gyorsan kinyomtam, de visszahívott, magyarázkodhattam.

Vannak kisebb balesetek is, mint például szaltózás (lépcsőről leesés közben fejen átfordulás). Néha meg teljes sebességgel nekiszalad egy tükörnek vigyorogva. Utána nem vigyorog.

Ha álmos és akar menni aludni, mondja: „redőny lehúz, ágy”. Világos üzenet.

Rendezgettem a gyerekruhákat, Ábris közben ki-be húzkodta a fiókokat, már vagy 100x rászóltam. Aztán már nem szóltam többször csak csúnyán néztem. Erre megszólalt magának: „csukd be!”. Sokszor ismételgeti a tőlünk hallott vezényszavakat, mint például “fejedre vigyázz”, „hagyd el”, „tedd le”, „engedd el”, és néha még azt is hozzáteszi, hogy „Ábriskaaa”… Tehát például ráül a porszívóra és közben mondogatja magának, hogy „szállj le! Ábriskaaaa…” Lehet, hogy ez már az a fázis, mikor a nevelés beérik?

Belépett a mindenkit szeretek korszakba: szereted dédát, szereted dont, szereted apát stb.

Egyik este belepisilt a vízbe, apja kérdezi: mit csinálsz? Válasz: pisilek…

Kezd már ragozni, már nem azt mondja, hogy “kérsz banán”, hanem azt, hogy “kérsz banánt”. Meg kezd ráérezni arra is, hogy nem minden “tied”, hanem “emvém”.

Apja fürdette Brisit. Gyerek megszólal: megmossuk kezét, lábát, fejét, SEGGÉT. Nagyon büszke vagyok a szókincsére. A “bassszuuuuus” szintén kedvelt szó. Vigyázni kell mit beszélünk, mert mindent visszamond. Például apja mondja: „mindjárt”, Ábris erre: „félperc” (a mindjárt gyakran követi a félperc).

Utaztunk a villamoson. Elég nagy csönd volt. Egy srác telefonált, mindenki őt hallgatta. Brisike meg ismételte amit mond. Minden mondatból 1-2 szót. Szakadtak az emberek a röhögéstől, a srác meg égett, nem tudta merre forduljon, hogy Briskó ne hallja. Szintén villamoson mondom neki, hogy „még 1 megálló és leszállunk“. Mondja „2 megálló“. Mondom „1 megálló“. Kötötte az ebet a karóhoz: „2 megálló“. Heves vita alakult ki, nagyon népszerűek voltunk.

Ábriska felfedezte az orrlyukát, éljen. Általában a villamoson könyökig benne van, ha kiszedem csak hangosan röhög, biztos kellemes útitársak vagyunk.

Eddig a villamost „dindának“ hívta, de most már alakul, már nem dinda hanem dindajos.

Van egy kötött babánk, síoktató a neve, Brisi „siatótának“ hívja.

Ha megunja a motorozást felemeli a motort és a kezembe nyomja, hogy hozzam.

Kezd ráérezni az élet ízére, tegnapi megnyilvánulás: “csokitojás finom volt kérsz még”.

Pukizott és a biztonság kedvéért hozzátette: „Ábris pukizott“ – nehogy másra terelődjön a gyanú…

Fürdött a 18 fokos Balatonban, közben meg mondta, hogy „meleg, meleg”.

Anyák napi ajándékom igencsak megható volt: belekakilt a fürdővízbe! De nem kicsit... halászhattam ki a kábeleket. Tök mérges voltam, mert ült a slozin és mondta, hogy „kaki jön”, erre nyomtam vele együtt, ő meg kiröhögött. Láttam nem jött semmi, levettem, erre ezt művelte. Közben meg mondta, hogy „boldog, boldog” (anyák napját). Én meg mondtam neki, hogy ne boldogozzon itt, inkább szarosozzon. Erre persze elkezdte szajkózni, hogy „szaros, szaros” – szépbeszéd-tanításból ide nekem a piros pontot. Másnap viszont „ajándékot” adott nekem. Nem akart leszállni a wc-ről, mondta, hogy „nem kész”, ott ült vagy 10 percig, nyomott, nyomott míg bele nem kakilt. Be akarta nekem bizonyítani, hogy tud ő jófiú is lenni.

Megvolt az első aranyköpés is: rám mutat és mondja „ajanyos” (aranyos), utána az apjára és mondja „apajos”.

Apja mondta neki, hogy mindenki alszik: „apa is, anya, is, Ábriska is”, erre ő folytatta a sort: „a dindajos (villamos) isz, a tojibusz isz alszik” stb. Néha verset mond: „… a dindajos is aluszik” (az altató akar lenni).

Sikerült beleültetnünk a rovarutálatot. Kinyitotta Balcsin az ajtót és konstatálta: „legyek, szúnyogok bejönnek”. Máskor meg lemorzsált a földre és mondta, hogy „jönnek, jönnek”. Eltartott egy ideig, míg megfejtettük, hogy kik jönnek: a hangyák (nagyinak hangya üldözési mániája van). Evés után mondta: „morzsa leesett, felveszem” és elkezdte a szöszöket egyesével összegyűjteni és adogatta nekem.

Délia szólt Ábrisnak: Ábris. erre Ábris: mondd!

Párbeszéd:

Ábris: bibi fáj (mutat a fülére)

anya: hol?

Ábris: fülemben

anya: tényleg?

Ábris: biom-biom (bizony-bizony)

El kellett jöjjek mielőtt felébredt volna. Kiabál reggel: „aja, aja”. Bemegy a nagyi. Erre kérdezi: „aja visszajön?”.

Megérkezett a húsvéti csokikeresés helyszínére. Rögtön kérdezte: „csokitojás hun van?”

Mostanában gyakran énekli az „Az én rózsám vasutas” kezdetű dalt. Másik kedvenc a „tente baba, tente”.

Kikészítettük a kaját, mindenki az asztalnál ült, erre határozottan ránk szólt: „EGYETEK!”.

Múltkor életében először megpróbált kukoricát kanállal egyedül enni. A kanálon lévő 5 szemből 1-2 a szájában landolt.

Búcsúzáskor mondja „viszlát” vagy „minden jót”.

A járműveken mindent kommentál. Addig ordít egyre hangosabban amíg nem válaszolok.  Például: „néni eszik” (nem szólok), hangosabban, szinte ordítva: „néni esziiiik” (és közben mutogat). Meg „kisfiú énekel”. Nem énekel mondom, beszél. „Énekeeeeel!” OK, akkor énekel. meg ilyenek.

Apja jött ki a fürdőből pucéran, erre megszólal: „FÜTYI”.

Rámutatott a tzatzikis dobozra, „tamtaicsom” (paradicsom) mondja, „rá van rajzolva”. Tömi a gyrosból a sült krumplit, mondja: „műzli”. A kis álszent.

Apja megkérdezte, hogy milyen hangszeren fog játszani és rávágta, hogy zongorán.

És végigmondja a hinta-palintát! (hinta-palinta, régi Duna, kis katona, ugorj a Dunába)