Ábris 2 éves lett

Kicsi fiunk 2 éves lett, 90 centi és 14 kg. Elképesztően önálló, vagány és vicces. Felismeri az A, B, C betűket – lassan olvasni fog. Simán lefut 500 métert egyhuzamban olyan tempóban, hogy az még egy felnőttnek is kihívás. Felmászik a játszótéren lévő kb. 160 cm magas favonat tetejére egyedül. Elkezdett néhány igét E/1-ben használni. És végre megtanult cuppanós puszit adni, már 2 évesen ideje volt.

Néhány gyöngyszem az elmúlt 2 hónapból:

Anya: Ábi, ne rajzolj krétával a padra, mert megfogja a ruhát.

Ábi megmarkolta a farmerjét és megszólal: „… mert megfogja a ruhát”.

Ábi talált egy tic-tac doboz tetőt. Mondom „ez a tic-tac teteje”. Erre Brí: Ábris hozza a bim-bam tetejét.

A ringlót úgy ette a betonról az utcán, hogy fekvőtámaszozás közben bevett egyet-egyet a szájába.

Nyáron mindig mentünk hangyákat itatni (pisilni). Egyszer a takaróra pisilt és megszólalt: „itatod az egereket”.

Brí: találkozott egy kislánnyal.
Á: Szia
K: Szia
Á: Ábris
K: Kamilla
Á: Kamilla kislány
Aztán elkezdtek puszilkodni. Gyorsan megy.

Brisi el tudja énekelni az 1 boszorka van-t elejétől a végéig és néha átkölti: „iskolába jár az egy, másik futni megy”.

Megszólal: kaki van. Mondom: láttam a fejeden, hogy kakilsz. Erre ő: kaki van a fejeden.

Kb. 10 másodpercre félrenéztem a DM-ben és ezalatt 10 jumbo papírtörlőt bepakolt a bevásárlókosárba.

Gyakorolta a fejen átfordulást (!) a parkettán. Van egy mesekönyvünk, ahol a medve tud fejenállni. Hát most már Ábris is tud, csak nem a homlokán gördül vissza, hanem a tarkóján. Azt hittem lesz nagy sírás a koppanás alapján, de baromi büszke volt magára: „apának is megmutatjuk a fejenállást!”.

Utazunk a villamoson, ráteszi a kis ujját a táblára és olvassa: „KIHAJOLNI VESZÉLYES”.

Megszólalt „pukit kakiltál”.

Szintén pukizás után: „bocsánat!”.

Megvert a játszón egy 5 évest. Odajött a barátja az anyukámhoz: „ez a kisfiú megverte a barátomat!” Kiváncsi vagyok mikor kap egy nagyot...

Ábris játszott valamivel, kiderült egy kilapított béka volt. Még jó, hogy nem kóstolta meg…

Ábris minden alvósállatot leszar, de már 3 hete egy tubussal alszik –  „kérem a foltot" (a hátán a pigmenthiányt kenegetjük vele).

Van az a hülye tekeredik a rétes mondóka, semmi értelme. Ábris belevitt egy kis értelmet: „tekeredik a fütyiiii”.

Ábris belepisilt a bilibe aztán felemelte és széthintette a tartalmát.

Ábris nagyfiú: mondtam neki Ábika, erre kijavít: „nem Ábika hanem Ábi”.

Kicseréltem a cumiját, mondtam elvitte a cica. Kimegy az erkélyre másnap: „nincs itt a Pötyi cica, elvitte a cumikát”.

Kapott egy duplo tetőnélküli buszt, belelépett, megszólal: „görkori”.

Utazott metróval, napokig azt mondogatta: „kérem vigyázzanak az ajtók záródnak, mondta a néni a metroban”.

Ábris vadul hajtogatta Gergőnek (unokatestvére): nem á, nem á, nem á – egyre ingerültebben. Nem értettük mi baja. Aztán  leesett: Gergő az istenért nem hajlandó megszólalni, csak folyamatosan azt mondja, hogy ááááááááááááááááááááááááááááá, áááááááááááááááá, Ábrisnál meg elszakadt a cérna.

Hazaértem munkából, leguggoltam Ábrishoz: „adj puszit anyának”, erre odajött és megpuszilta a térdemet – végülis nem specifikáltam az elvárást…

Átadtuk a szülinapi ajándékot, megszólal: „kösz”.

Utasítás: „Anya tessék szépen kinyitni az ajtót”.

Elmentünk a Meki előtt, Ábris mondja: „kérsz gyrost”. Én: „ ez nem rendes kaja Ábriska, hanem kaki.” „Akkor kaki gyrost kérsz.”

Úton hazafelé elaludt a kocsiban, gyorsan beraktuk az ágyába. Erre kipattant a szeme, magyarázott, énekelt. Végül csönd lett – elaludt. 45 perc múlva kegyetlen ordítás, rohanok be, nincs az ágyában! Kimászott. Ül a pelenkázón tetőtől talpig sudokrémesen... 45 perce kenegette magára a tele tégely (legnagyobb) sudot, az egészet magára kente. Mindene vastagon krémes volt. Ruhában volt, tehát a ruhája is: zokni, póló, a haja is az egész arca, az orrluka, a cumiját jóóól beletömködte, azt szopogatta, a cumilánc, a bútor, a pelenkázóalátét, minden, minden, minden. Azért üvöltött, mert a szemébe ment és csípte mint az állat. Azért visszanézném egy nemlétező titkos kamera felvételét erről a 45 percről! És persze a sudo nem jön le szappannal, tusfürdővel még samponnal valahogy, 1 órán keresztül sikáltunk mindent, beleértve a gyereket is, a ruháját vagy 10 vízben mostam ki és még mindig olyan. Én meg közben röhögtem rajta, hogy lehet ekkora ökör (éljen a következetes nevelés). Hajtogatta magában: „ördögfióka, megígérem nem csinálok többet ilyet”. Aha…