Miloska a napokban 15 hónapos lett. Gondoltam írok róla pár
sort, ne legyen már ennyire második gyerek… Paraméterei: 79 cm, 10,4 kg, 7 fog
és 14.5 hónapos kora óta emberszabású közlekedésileg!
Gyakorlatilag egész nap eszik. Ennek a jó szokásnak hála a
derék körfogata elérte azt a kritikus szintet, amikor már csak tükörből szemlélheti…
Ebből következően persze jóóóó húsos zabálnivaló kis röfike. A kiadós
táplálékbevitelnek hála tegnap pelenkázó karrierem eddigi legnagyobb rakásával
sikerült megajándékoznia, konkrétan saroktól fülcimpáig terjedt…
Továbbra is kétféle üzemmódja létezik: vagy nyíg vagy ront. Sok
használati tárgyunk látta már kárát áldásos ténykedésének. A teljesség igénye
nélkül: telefontöltő villájával kilyuggatott éjjeliszekrény, ripityára tört
mobiltelefon kijelző, lepattogzott zománcú tepsik, leszakadt függöny, sínből
kiakadt üveg tolóajtó, apa megtépázott idegei. Nála olyan, hogy valamivel, ami
legális (ne adj’ isten játékkal) bármennyit is eljátsszon nem létezik. Nincs
ingyen kenyér, minden önállóan eltöltött percért drágán megfizetünk. A
fürdőszobában érzi magát igazán elemében, csak mostanában nem igazán tudja hova
tenni, hogy mindent hatástalanítottam. Szépen sorban halad: kezdi a vegyszeres
szekrény végignyalásával, majd különleges dallamot komponál az elöltöltős
mosógép gombjaival, utána belekortyol a WC csészébe, de csak miután
elfogyasztott egy darabot a WC rúdból és legurította a WC papírt, eztán
eláztatja a fürdőszobát a mosdókagyló alatti csapok kinyitásával, végül –
miután telepakolta különböző jó nedvszívóképességű tárgyakkal (pl. plüss állat)
– tövig nyitja a bidé csapját. Ezt aztán 1000x ismétli. Mondom, igyekeztem
ellehetetleníteni az alkotási vágyát a fürdőben, így mostanában a hálót kezdi
felfedezni…
Egy jelentősebb balesete volt, amikor is a szilveszteri buli
tetőfokán az esemény záróakkordjaként egy szék háttámlájáról kipróbálta a bázis
ugrást – sajnos kibiztosítás nélkül… Elharapta a száját, ömlött belőle a vér,
további részletekbe nem mennék. Január elsején így volt egy sétánk a
szájsebészeti ügyeletre. Szerencsére pár nap alatt túl volt rajta.
Ami a beszédfejlődését illeti, folyamatosan kínaiul vartyog,
néha pedig, teljesen váratlanul értelmes magyar szavakat tűzdel a mondandójába.
Ilyenek például a dzsuva vagy az ajtó. Ábris ennyi idősen már több szót
használt tudatosan, viszont az utánzókája hihetetlen fejlett. Ha ásítok,
ásít (és a szája elé teszi a kezét), ha vetkőzöm ő is húzza fel a pólóját,
dobálja a puszikat, pamaccsal sminkel. Öltözést is imitál, minden
ruhadarabjának tudja a helyét (zokni, sapka, sál) – Ábris még 4 évesen sem túl
meggyőző a témában.
Az éjszakákon és a cicifüggésen még lehetne javítani. 2-3x
kel, pedig már bevetettem a „bio xanaxot” is. A napközbeni életet pedig
szorosan hozzám tapadva képzelné el. Nagy örömömre szolgál viszont, hogy a
fitnesz termi gyermekmegőrzőbe szépen beszokott – 2 keserves hónap volt. Most már
mosolyogva integet, amikor elmegyek és persze boldogan cuppan rám a
viszontlátáskor.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése