Múltkoriban újra végigolvastam a
10 hónapos Ábrisról szóló feljegyzéseimet és nagyon elszégyelltem magam, amiért
Milosról még egy betűt sem írtam. Sajnos az elmúlt időt teljesen hitelesen
dokumentálni már nem lehet, azért igyekszem pótolni az elmaradást.
Milos jó 1 hét múlva 11 hónapos
lesz. A súlya a legutóbbi mérés szerint 9 kg körül mozgott. Na ez a „legutóbbi
mérés” egy kicsit nagyzolósan hangzik, ugyanis a dolog úgy történt, hogy a Fény
utcai piacon „rádobtuk” a kiscsókát egy árumérlegre. A 6 hónapos státuszon meg
éppen bababuli volt nálunk, 9 másik babával, és a védőnő úgy állapította meg a
súlyát, hogy egyik kezébe fogta Milost, a másikba egy olyan babát, akinek nem
ilyen nemtörődöm anyukája van és pontosan tudta a gyerek súlyát. Tehát a súlya
jó közelítés, pontos adatok nincsenek. A hossza szintén ismeretlen, 74-80-as
ruhákat visel. Szóval kisebb, mint Ábris volt ennyi idősen, amit én egyáltalán
nem bánok, sőt! Végülis én cipelem egész nap… Fogai száma 4, de már látszik az
5. fönt.
Az első 6 hónap elég nehezen telt
abból a szempontból, hogy Miloska folyamatosan csak kézben volt hajlandó
létezni. Amint letettem eszetlen üvöltésbe kezdett, sőt, esténként az se volt
már jó, hogyha sétálgattam vele, néha így is órákig üvöltött. Másnál ilyenkor
már sosincs el. Nagyon anyás, sokkal jobban, mint Ábris volt. Nem tudtam
senkire hagyni (egy idő után már apára igen), mert amint megszagolta, hogy
ellibbentem, rögtön visítani kezdett, mint akit ölnek (szegény nagyszülőknek
okozott pár kellemetlen percet emiatt). Amikor újra meglátott, akkor meg földöntúli
boldogsággal borult a nyakamba és egyből minden bajt mintha elfújtak volna,
fülig ért a szája. Az egész napos hordozásban az volt a nehézség, hogy a
hordozóeszközöket sem csípte maradéktalanul (a babakocsiban és az autós ülésben
szintén üvöltött), neki legjobban a karon ülés tetszett, ettől viszont nekem
leszakadt a karom. Minden mozgást korán csinál, még Ábrisnál is korábban. 3
hónaposan már kukacosan kúszott előre és „kutyázott”, 6 hónapos korára pedig
elkezdett mászni és felállt! Ahogy egyre önállóbb lett a helyváltoztatásban már
sokkal könnyebb lett az élet. Jobban eljátszott néhány percet (azért max 5-öt…)
és könnyebb volt 2 gyerekkel egyedül lenni. Amíg végig fogni kellett addig elég
nehéz volt egyedül lenni a srácokkal, mert Ábris folyamatosan foglalkoztatott mindenféle
feladattal (pisilni kell, add fel a cipőm, éhes vagyok, etessél stb.), és
ezeket az igényeket Milossal a kezemben kellett kielégítenem. Apa hetente 3x
esténként edz, ilyenkor édes hármasban voltunk 2 órát – hát nem mondom, hogy
nem vártam a végét…
7 hónapos korától nagyjából
megbarátkozott a babakocsival, azóta sokkal egyszerűbb az életem. Érdekes, hogy
Ábrist nagyon sokat hordoztam 2 éves koráig, de mivel Milossal „kihordoztam
magam” az első 6 hónapban, így vele szívesebben babakocsizom. Szinte egész
nyáron a Balatonon voltunk, ott rászokott a babakocsiban elalvásra is (előtte
napközben csak cicin és kendőben aludt). Nem tud benne mindig elaludni, gyakran
rá kell segíteni egy kis szopizással, de utána bele tudom csempészni. Sajnos a
kiságyba csempészés napközben még nem megy, ezért itthon is gyakran a
babakocsiban alszik.
Az alvásában nem sok rendszer
van. Elég keveset alszik, főleg a mormota Ábris után nagy a kontraszt. Este
9-től reggel 7-8-ig jópár ébredéssel egyhuzamban, napközben pedig általában
egyszer, ha nagyon korán kel kétszer fél órát. Néha másfelet, de az ritkán esik
meg és teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor alszik el és mennyit alszik.
Gondolom most az 5. fog is kínozza, ezért kelünk óránként – éljen.
Az étvágyával szerencsére Milosnak
sincs gond, mindent szeret – ami darabos. Pürésítve nagyon keveset eszik, azt
is csak édeset, gyümölcsöset. A húsos-zöldséges bébiételeket egyáltalán nem
fogyasztja. Nem főzök neki – miután többször ránk rohadt és ki kellett dobjam
teljesen feleslegesnek ítélem a fáradozást. Nagyon korán, szinte a
hozzátáplálás megkezdésétől inkább a darabos kajákat csípte, a pépek sosem
csúsztak igazán.
10 hónapos korára véget ért a
teljes ártatlanság és Miloska igazi kis csínytevővé lépett elő. Mást sem hallok
magamtól, csak a folyamatos tiltást. Állandó tevékenységek a teljesség igénye
nélkül: kukázás, kemény tárggyal kalapálás a tükrökön, bide csapjából ivás,
vegyszeres szekrény nyitogatása, babakocsira felmászás, emeletes ágy
lépcsőjének megmászása, kábelek és konnektorok piszkálása, fiók kézre rácsapása,
lefolyóba kiskanál beledobása, anyába fogbelemélyesztés, erkélyre kiszökés,
könyvespolc lepakolás.
És hogy miket tud? Tapsikol,
integet, közben mondja, hogy pá-pá, rázza a fejét, hogy nem, ma először
rámutatott egy babára és közben mondta, hogy baba, mondja, hogy „ige’ (igen), „mem”
(nem), meg „ányá”, átöleli a nyakamat és szorosan hozzám bújik (imádom),
lépcsőzik fel és le az emeletes ágy lépcsőjéről, csettintget a nyelvével és az ajkait beszippantva csuppog (ebből lesz majd a puszi gondolom). Nagy franc: már tudja, hogy
elég fülsiketítően visítania máris kimenekítjük Ábris karmai közül és ezzel a
hangszínnel nem átall visszaélni. Gyönyörű gyerek – a képek úgyis magukért
beszélnek – mindenki odavan a különleges kék szemeiért (ami egyértelműen a
postás gének kiütközése). Hintázni nem szeret annyira, mint Ábris (aki a mai
napig is 1 órát simán elül a bugyihintában), viszont a labda sokkal jobban
érdekli őt, mint a testvérét.
Összességében Miloska tehát egy
angyalarcú ördögmókus, akit egyszerűen meg kell zabálni!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése