Zorika bölcsis nagyfiú lett, most zajlik a beszoktatás.
Persze nem ússzuk meg minden sírás nélkül, de alapvetően jól viseli. Előre
elmagyaráztam neki, hogy a nagyi majd el fog menni egy kis időre, de mindig
visszamegy érte, és délután találkozunk. Mikor először elment nagyi, Zorika nem
sírt, csak odaállt az ajtóhoz, és hangosan kiabált kifelé, hogy nagyiii,
gyereeee! Már ki tudja nyitni a kis karám ajtót, így a gondozóknak résen kell
lenniük, hogy ne szökjön ki. Mondták, hogy nagyon okos kisfiú, vág az esze. Mikor
újra találkozunk, csimpaszkodik a nyakamba és nagy kacarászások közepette
orrpuszikkal halmoz el. Nagyon szófogadó, aranyos gyerek, általában meg lehet
vele beszélni a dolgokat. Azért neki is van akarata és bivalyerős. Kedvenc
játékai az autók és a garázs, sokáig csak fekszik mellette és tologatja a
kocsikat. Szépen kezd beszélni, 2-3 szavas mondatokban beszél, és mindent
utánunk mond. Kis történeteket is el tud mesélni a maga kis nyelvén. Sokszor
folyamatosan karattyol érthetetlenül, mintha kiselőadást tartana. Éjszaka már
apa kel hozzá, de így is ébred párszor. Cici még mindig ezerrel, engem nem is
anyának, hanem cicinek szólít. Nagyon szeret a tesóival együtt fürdeni, és már
az édességosztásnál is sorba áll, nem lehet terelni. Szereti a hasát, sokat bír
enni, de csak ha a fogára való. Mazsolából ipari mennyiséget.
2018. október 16., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése