Kicsi
fiunk 2 éves lett. 13.5 kg és 92 cm. Minden foga kint van, kivéve a szemfogak,
azok most jönnek. Többszavas mondatokban beszél, szépen ragoz. A beszéde nem
tiszta, néha mi sem értjük mit akar mondani. Elköszöntünk cicibarátunktól 2
héttel a szülinapja előtt, de még mindig emlegeti a „másik cicit”. Itthon
kellett hagynom pár napra és kaptam az alkalmon, hogy véget vessek ennek a
szép, de számomra egyre terhesebb szokásnak. Azóta sokkal jobban alszik,
éjszaka is csak néha kel fel, szemben az eddigi 3-4 alkalommal. Délután is
jobban alszik, van, hogy 2-3 órát is. Szépen beszokott a bölcsődébe, szeret
járni, sokat emlegeti a gondozókat is. Könnyen kezelhető, szépen követi a benti
szabályokat. A két bátyus után igazán könnyű eset. Hatalmas étvágya van,
tulajdonképpen folyamatosan eszik. Ketchupből és majonézből bármennyit képes
megenni. „Tutotutiból” is kettő az alapadagja. Így decemberben kedvence a „karácsonyfa”
– hosszas töprengés után sikerült rájönnünk, hogy a mézeskalácsra gondol.
Nagyon csíntalan lett, minden gombot megnyom, minden villanykapcsolót
kapcsolgat. Verekszik, kiabál, ha nem tetszik neki vmi. Idegenekkel kötözködik
az utcán, közelről belemondja az arcukba, hogy „menj innen!”. Nagyon kedves és
együttérző is szokott lenni: ha vkit szomorúnak lát, egyből megöleli és elkezdi
vigasztalni. Kedvenc meséje a Peppa malac, és általában a malacok minden
fajtáját szereti. Az élő változatot is, Gyurkát és Bélát Tatáéknál, akik sajnos
már jobb létre szenderültek.
2018. december 25., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)



0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése