Jó rég nem
írtam már Zoriról egy sort sem, utoljára a 2. szülinapján. Sajnos a gyerekek és
az évek számának növekedésével ellustul az ember. Az elmúlt egy évben jól
kinyílt Zori csipája. Már nem az a cuki-muki könnyen kezelhető baba. Nagyfiú
lett, aki beáll a sorba a másik kettő mögé, elveszi a jussát, verekszik, csíp,
rúg, harap, egy jó adag dackorszakkal megspékelve. Nála most van az a korszak,
ami Milosnál is volt pár évig, de szerencsére már elmúlt, hogy minden reggel
masszív 15-20 perces toporzékoló üvöltést rendez. Az okok különbözőek lehetnek,
mint például nem a megfelelő kanalat adjuk a reggelihez, vagy felemeltem a
tálkát mikor töltöttem bele a tejet…
Nagyon okos, érdeklődő kisfiú, mikor egyedül van,
akkor szépen viselkedik. Szereti a meséket olvasni és nézni is. Most ért bele a
Fireman Sam korszakba. Nappalra már teljesen szobatiszta. Teljes mondatokban
beszél. Szeret bölcsibe járni. Nyúzza szerencsétlen macskát, meg kergeti, de már
nem annyira durván, mint az elején. Itthon folyamatosan rohangászik, visít,
bebújik a kanapé mögé, pedig azt nem szabad. Kapcsolgatja a villanyt. Nagyon
édesszájú, legszívesebben egész nap gumicukrot enne. Erős akarata van, ha
valamit nem szeretne, arról nem meggyőzhető. Általában átalussza az éjszakát,
de néha, ha rosszat álmodik, kiabál. Nagyon kis bújós pufi-nyuszi, főleg ha
egész nap nem lát, akkor igényli a babusgatást.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése